A barátnőm ma este ezt írta nekem:
„Idén úgy döntöttünk, hogy nem hagyományos Samhain szertartást tartunk, hanem bohóckodunk kicsit halloween alkalmából.”
Nyolc boszorkány, jelmezben, pár címre beöltözve — aztán egy pizzéria. Ennyi.
Én erre azt válaszoltam, hogy ez is egy kör. Csak más formája. De az igazság az, hogy amit ő mondott, az a tény, amit én hozzátettem, az a magyarázat. Nem írtam át semmit — legfeljebb megneveztem, ami mögötte van.
A rémisztés joga
Halloween arról szól, hogy az emberek önként játszanak ijesztőt. Nem valódi félelem — kiválasztott félelem. A rémület komédiává lesz, ha te döntötted el, hogy ma ez játék.
És ez a különbség a szentély és a kapu között: a szentélyben a félelem határ, a kapuban a félelem meghívás.
Az utca pedig egy napra mesévé változik. Egy sima pesterzsébeti utca este. Emberek nyitják ki a kaput idegeneknek. Ez nem mindennap történik meg.
Ami nem kevesebb
A koven nem hagyta el a szakrálist — csak máshogy ünnepli. Egy pizzéria, ahol nyolcan együtt esztek boszorkányjelmezben, az is egy kör. Csak nem gyertyafényben, hanem neon alatt.
És hogy ki lát bele többet? Nem tudom. Mindenki a saját szűrőjén keresztül néz. De a barátnőm ma este olyasmit mondott, amit nem felejtek el:
„Ki mondja, hogy a mélységek nincsenek ott azért, mert mi meg csak a felszínt nézzük?”
Senki. Senki nem mondja.
Jó rémisztést holnap.
Vélemény, hozzászólás?